A „shiatsu” japán eredetű szó, „ujjnyomást” jelent (shi ~ ujj, atsu ~ nyomás). A szó a módszer egyik legalapvetőbb technikájára utal: a Shiatsu-kezelés során alapvetően az akupunktúrás pontok és az azokat összekötő energiapályák (meridiánok) kezelése történik – leginkább ujjnyomás segítségével.
Bár a Shiatsut gyakran masszázsként emlegetik, valójában inkább egy teljes testet érintő energetikai kezelést takar, melynek célja az energiaáramlás harmóniájának megteremtése a testben. Maga a Shiatsu japán eredetű ugyan, emberszemlélete, elméleti háttere azonban a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO). Az öt elem tana, a meridiánrendszer és az akupunktúrás pontok gyökerei, melyekkel a Shiatsu is dolgozik, erre az ősi (kb. 5000 éves), holisztikus szemléletű tudásanyagra nyúlnak vissza.
A kínai gyógyászat, és ezen elvek mentén a Shiatsu is, nem tünetet kezel, hanem magát az embert. A Shiatsuban – akkor is, ha lokális tünetekkel érkezik valaki – mindig az egész testet kezeljük és ezáltal az egész energiarendszerre gyakorolunk hatást.
Az ujjnyomás mellett a Shiatsu különböző technikákat használ: ringatásokat, kopogtatásokat, nyomásokat, nyújtásokat, illetve egészen finom érintéseket.
A Shiatsu a japán egészségügyi minisztérium által elismert terápiás testkezelési módszernek számít, hasonló helyet és szerepet tölt be a kezelések sorában, mint Európában a fizioterápia. A Shiatsu kiegészítő terápiás formaként 2015 óta már Svájcban is államilag elismert.