BURNOUT ÉS SHIATSU
„Korábbi életem utolsó napjára úgy emlékszem, mintha ma történt volna: napos idő volt, a munkába indulás előtt még leültem, hogy igyak egy korty kávét a teraszon. Ültem a kávéscsészémmel és bámultam az eget. Amikor legközelebb az órámra néztem, délután volt. Eltelt egy fél nap és én még mindig ott ültem. Már rég csörögnie kellett volna a telefonomnak, ahogy mindig, de most semmi. Nem kapcsoltam be. Csak ültem ott és bámultam magam elé. Azt éreztem, hogy nem bírom tovább. Hogy nincs tovább. A nap hátralévő részében csak ültem ott és sírtam. Aztán minden felgyorsult: orvos, kórház, terápia.”
A fenti néhány sor egy, a kiégés súlyos stádiumába jutott nő beszámolójából származik. Háromnegyed év teljes visszavonulás után tudott „visszatérni az életbe”.
A hivatalos munkaképtelenség fő okai között világszerte egyre nagyobb számban a pszichés megbetegedések állnak. Riasztó mértékben kúszik előre a statisztikákban a „burnout”, vagyis a „kiégés” okozta munkaképtelenség.
A kiégés szindróma egy fokozott érzelmi megterhelés, hosszú távú negatív stresszhatások következtében kialakuló fizikai, érzelmi, mentális kimerülés. A jelenséget először Herbert Freudenberger írta le 1974-ben, de csak 2019-ben került be az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalos diagnosztikai kézikönyvébe (a BNO-11-be), mint orvosok által diagnosztizálható betegség. Fő oka ennek, hogy a tünetek (testi és lelki szinten egyaránt) sokszor nagyon árnyalt módon mutatkoznak meg és nem mindig könnyen határolhatók el pl. a depresszió tüneteitől.
A kiégést általában elkötelezett, lelkes munkavégzés időszaka előzi meg, amikor az egyén túlfeszíti teljesítőképességét, lemond személyes szükségleteiről és a megfelelő pihenésről. A fizikai és a lelki erő merülése általában defenzív megoldási stratégiákat hív elő: nemcsak a beszéd, de mások meghallgatása is fárasztó, ami szociális visszahúzódásra ösztönöz. Az egyén kiábrándul korábbi céljaiból, sokszor feladja fontos életcéljait, gyakran bizonytalanná és szervezetlenné válik, nehézséget okoz a komplex feladatok megoldása, csökken a szellemi teljesítőképesség, a motiváció és a kreativitás. Az érzelmi, mentális és szociális élet ellaposodik és fokozódnak a testi panaszok. Az utolsó, drámai stádiumban kiszolgáltatottsággal és bizalmatlansággal párosuló egzisztenciális kétségbeesés jelenik meg, depresszív tünetek, totális értelmetlenségérzés és apátia határozzák meg az életet. Nagy az önpusztító magatartás és az öngyilkosság veszélye.
Sokan szerencsére nem jutnak el a látványos összeomlásig, de becslések szerint nagyjából a lakosság 20-30%-a érintett a középsúlyos tünetektől. Korántsem csak a vezető beosztásban dolgozók sújtottak: különösen veszélyeztetettek a fokozott szociális interakcióval járó munkakörök, a segítő szakmák, a pályakezdők, de a kiskorú fiatalok között is egyre szélesebb körben figyelhető meg a jelenség.
A kiégési szindróma lassan, évek alatt, ciklikus ismétlődésekkel fejlődik ki.
Hajlamosító tényezők az egyén és a környezet oldalán egyaránt megfigyelhetők: a gyerekkorban kialakuló negatív sémák (pl. tökéletességre törekvés, túlzott megfelelési/elismerés iránti vágy, nemet mondási képtelenség), a túlságosan hosszú munkaidő, a nagy felelősség, az elismerés hiánya, a karrierépítési lehetőségek korlátozottsága stb.
Az egyik leghatékonyabb preventív életstratégia, ha tisztában vagyunk valódi szükségleteinkkel és odafigyelünk rájuk. Ha tudatosan szabunk határokat a munkaidőnkben, kötelezettségeinkben, a külső és belső elvárásaink felé. Ha tudatosan fordítunk időt és energiát saját magunkra: a pihenésre, az ellazulásra, a feltöltődésre.
Hatékony támogató lehet ebben a Shiatsu, mely külföldi burnout-klinikákon már a hivatalos terápiás paletta részét képezi. Egy túlterhelt ember számára a Shiatsu-kezelés keretet teremt a lelassulásra és segít távolságot teremteni a munkahelyi és privát konfliktusoktól. Időt, teret és figyelmet biztosít saját magunk számára: nem kell teljesíteni, nem kell megfelelni, nem kell csinálni semmit. A célzott érintések révén a Shiatsu hatékonyan támogatja a paraszimpatikus (ellazult üzemmódért felelős) idegrendszer aktiválódását, a regenerációt, a sejtek regenerációját, és testi-lelki tartalékaink felépítését.
Sok kimerült ember azzal a vággyal érkezik a kezelésre, hogy szeretne feltöltődni, újra erőre kapni, hogy újult erővel tudja ellátni a feladatait. A Shiatsu különböző minőségű érintésekkel képes nemcsak lazítani és lassítani, de aktiválni is. A kiégés súlyosabb fázisaiban utóbbi azonban végzetes lenne, hiszen a további ösztönzés és aktiválás még mélyebb kimerülésbe taszítja az egyént. Ilyen esetben a kezelő részéről a mélyebb, valódi szükségletre hangolt érintésminőségek és kezelésmódok megtalálása a feladat.
Az az éber, figyelmes, megtartó és támogató attitűd, amivel a Shiatsu az egyén felé fordul, már önmagában is transzformáló erejű lehet egy beszűkült, önmagában megrendült személy számára. A nyújtások teret nyitnak, oldják a feszültségeket, mélyítik a légzést, rugalmasabbá tesznek és ezáltal új perspektívákat nyitnak. A harakezelések erősítik központi stabilitásunkat és az innen fakadó nyugalmat és tápláló erőt. A Shiatsu segíti a feszültségek és dermedtségek oldását, az üres, nem kommunikáló részek felébresztését, a határok karakteresebbé vagy átjárhatóbbá tételét, vagyis a különböző minőségek kiegyensúlyozását és integrációját.
A személyre és személyes energiamintázatára szabott kezeléssel elfogadó és tápláló módon segítjük az egyént a funkcionáló robot-üzemmódból visszatalálni saját magához, érzéseihez, saját belső valóságához. Segítjük felfedezni szükségleteit, erőforrásait, és támogatjuk egy hosszú távon is működőképes életvitel kialakításában.
2022. december 17.
TRAUMA ÉS SHIATSU – HOGY AMI ELTÖRÖTT, GYÓGYULHASSON
„Milyen csonka ma a Hold (…)
Minden egész eltörött (…)
Fut velem egy rossz szekér (…)”
- Ady „Kocsi-út az éjszakában” című versének strófakezdő sorai.
Számtalan kihívást jelentő hatás és csapás ér bennünket életünk során: van, hogy meg se rezzenünk, van, hogy csak megdöbbenünk, esetleg megrendülünk, és van, hogy „minden egész eltörik”.
Azt, hogy melyik állapot következik be, meghatározza pl. aktuális pszichés állapotunk, egyéni érzékenységünk az adott problémára, korábbi negatív tapasztalataink, társas támogatásunk megléte, vagy, hogy a személyiségfejlődés mely szakaszában vagyunk.
A „minden egész eltörött” állapot egy teljes személyiséget vagy életpályát meghatározó behatásra utal: ez a trauma lényege, a traumatizált ember valósága. A „trauma” olyan sebet, sérülést, károsodást jelent, aminek a felépülés után is viseljük a nyomait. Átszövi életünket, működésmódunkat és kapcsolatainkat. Rajta keresztül értelmezzük a világot, meghatározza gondolkodásunk alapjait. A trauma nyomot hagy. Akkor is, ha nem látszik, vagy ha nem is emlékszünk. Sejtjeink emlékeznek: a trauma bevésődik, beég, lenyomatként bennünk marad. A traumát nem a traumatikus esemény határozza meg, hanem az esemény következtében bekövetkező testi-lelki reakciók.
Lehet, hogy látszólag visszük tovább az életünket, dolgozunk, élünk, nevetünk és szeretünk, marad azonban valahol a felszín alatt egy zárvány, melynek zárva tartása illetve (a mindennapi működésünket lehetővé tevő) folyamatos kezelése hatalmas energiákat emészt fel.
Lehet, hogy ez a megdermedt energiacsomag egész életünkben ott marad. De az is lehet, hogy eljön az idő, amikor már nem tartható tovább a felszín alatt, mert pl. hasonlóan nehéz élethelyzetek hatására felébred alvó állapotából, vagy rendszerünk elfárad tovább tartani azt. És akár az is lehet, hogy tudatosan döntünk úgy, hogy foglalkozunk vele, mert szeretnénk, hogy könnyebb legyen, szeretnénk (meg)fejlődni, vagy nem továbbadni a következő generációknak.
Bár a beszédnek nagyon fontos szerepe van a traumafeldolgozásban (tudatosít, konkretizál, megkönnyebbülést okoz, elősegíti a co-regulációt, vagyis a társas kapcsolódásban való szabályozódást), vannak azonban olyan szintek, melyek nem érhetők el ily módon, vagy nem célszerű a szavak útján közelíteni. Nem véletlen, hogy a hivatalosan elismert pszichoterápiás eljárások között is számtalan nonverbális útja van már a traumafeldolgozásnak.
Traumák feldolgozása Shiatsuval jól támogatható. A Shiatsu – bár lehetőséget kínál a beszélgetésre – alapvetően a testtel, az energiarendszerrel dolgozik, és eljuthat azokhoz a rétegekhez, ahol az energia megrekedt vagy megváltozott. A Shiatsuban a testi és energetikai rendszeren keresztül mély dinamikák és mintázatok is megmutatkozhatnak, így pl. korai, akár beszéd előtti időszakból való sérülések is. Anélkül, hogy szavakba kellene önteni vagy éppen reaktiválni a traumatizáló eseményt, lehet dolgozni ezekkel az elakadásokkal.
Ez a kezelő részéről a megszokott jelenléten és technikákon túl olykor egyedi közeledési és kapcsolatteremtési módokat kíván, erősebb, kiegyensúlyozottabb jelenlétet vagy éppen tudatosabb, konkrétabb kapcsolódást a traumamintázathoz. A traumaérzékeny érintés tiszteletben tartja, hogy hol mennyi érintést tud éppen befogadni az egyén, anélkül, hogy bezáródna, vagy éppen befelé „kiszállna” (disszociáció).
Shiatsuval hozzájárulhatunk a stabilizációhoz: energetikailag és jelentős mértékben az idegrendszer szintjén is, mely pozitív testi-lelki hozadékokkal bír. Ezzel segíteni tudjuk az egyént, hogy visszataláljon önmagához, újra megtalálja helyét a világban, és szervezetten tudjon tovább működni.
Fontos hangsúlyozni, hogy súlyos traumák esetén komplex megközelítési módra van szükség. A Shiatsu nem helyettesíti a pszichoterápiát és szükség esetén a gyógyszeres kezelést! De segít az élmények testi-energetikai szintű integrációjában. Hogy az, ami „eltörött” gyógyulhasson. Mert az élet élni akar, áramlani szeretne, szabadon, blokkok, korlátok nélkül.
2022. október 15.
a shiatsu helye társadalmi szinten
A következő sorok Achim Schrievers (a Shiatsu Journal 2022 tavaszi számában német nyelven megjelent) „Shiatsu soll seinen Platz in der Gesellschaft haben – aber welchen?” című cikkének kiemelt gondolatai. A magyar fordítás teljes szövege ezen cikk végén érhető el.
Miért van az, hogy a Shiatsut gyakorlók és értők körében oly értékesnek tartott Shiatsu kevéssé ismert össztársadalmi szinten? Miért van az, hogy számtalan kliens számol be pozitív eredményekről, az egészségügyi ellátórendszer és a gyógyító-terápiás eljárások első vonalában azonban még sincs jelen a Shiatsu? Miért van az, hogy az oszteopaták meg tudták vetni a lábukat, a Shiatsusok pedig nem?
Bár a Shiatsut a Hagyományos Kínai Orvoslás (HKO) elvein és a meridiánok rendszerén alapuló gyógyító eljárásként lehet és szokás definiálni, ez azonban nem adja vissza teljes lényegiségét. Az a tér, amiben a kezelő és a kliens mozognak a kezelés során, az a mély megélés, ami a Shiatsu központi elemét alkotja, szavakkal nehezen vagy egyáltalán nem leírható. Ráadásul a HKO és a meridiánok rendszere, ami mentén a Shiatsu megragadható, nem egyértelműen mérhető, nem objektíven alátámasztott és elfogadott tudományosan.
A fasciákat, a kötőszövetet, az ízületeket, a csontokat (amikkel pl. az Oszteopátia is dolgozik) lehet látni és tapintani, ezzel szemben a meridiánokat nem – legalábbis nem úgy, ahogy az előbb felsorolt strukturális elemeket. És ami nem kézzel fogható, illetve nem egzaktul leírható, annak nehéz dolga van egy olyan társadalomban, ahol lehetőség szerint pontosan meg kellene mondani, hogy mit milyen céllal teszünk, és mennyi ideig tart elérni ezt a célt.
Ezáltal – és ezt ki kell mondani nyíltan – nincs esély arra, hogy a Shiatsu belátható időn belül helyet találjon az egészségügy ún. „első vonalában”. És lehet, hogy ez jól van így, hiszen az egészségpiac természetszerűleg az egészségről szól, a Shiatsu viszont lényegesen többről: a kapcsolatról önmagunkkal, annak megéléséről, akik bensőnk legmélyén vagyunk. Behunyjuk a szemünket és egész máshogy éljük meg magunkat a kezelőnk érintéseiben, mint ahogy azt a hétköznapokban megszoktuk. Elhagyjuk a megragadható, a kézzel fogható szintjét és belépünk a megfoghatatlanba.
Hartmut Rosa szociológus „nem rendelkezésre állóról” beszél, amely alatt egy olyan térbe való belépést ért, ahol nem célirányos eljárással haladunk kívánságunk vagy elképzelésünk megvalósítása felé, hanem amelyben készek vagyunk hagyni magunkat megajándékozni és meglepni mindazon dolgok által, amik adott pillanatban még „nem állnak rendelkezésünkre”.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy céltalanul, mindenféle elképzelést és irányvonalat nélkülözve, spontánul rábízzuk magunkat az „energia”, a „kí” (közismertebb nevén „csi”) szabad áramlására és várjuk az egyelőre „nem rendelkezésre álló” megnyilvánulását, mint valamiféle égi csodát, ami majd elhozza kliensünk számára a hőn áhított harmóniát.
Ahogy a jin és a jang egy nagy egész két pólusa, úgy a Shiatsuban is egymással karöltve van jelen a „rendelkezésre álló”, vagyis a tudásra és tapasztalatra épülő kezelési technikák és a szándékmentes, intuitív hozzáállás, vagyis a „nem rendelkezésre álló” információkra és térre való nyitottság. Ha csak az egyikkel, vagy csak a másikkal dolgozunk, nem használjuk ki a Shiatsuban rejlő potenciálokat.
Amikor a társadalmunk átalakul olyanná, ahol az ilyenfajta megközelítés megbecsülésnek örvend, akkor fogja a Shiatsu megtalálni a méltó helyét – valószínűleg anélkül, hogy különösebb erőfeszítést kellene tennünk ennek érdekében. Talán a sok tapasztalat, amiket az emberek a Shiatsu-kezelések közben szereznek, hozzájárul ehhez a társadalmi átalakuláshoz.
Végső soron talán nem is az a kérdés, hogy hogyan kellene megváltoznia a Shiatsunak, hogy megtalálja méltó helyét a társadalomban és az egészségügyi rendszerben, hanem hogy hogyan kellene megváltoznia a társadalomnak és az egészségügyi rendszernek, hogy a Shiatsu potenciáljai a társadalom javára még inkább kibontakozhassanak.
Achim Schrievers cikkének teljes fordítása az alábbi linken érhető el...:
2022.04.09.
Amikor megremeg a Föld
Van, hogy megremeg a Föld.
Mert mondjuk elindul egy tank.
Vagy romba dől a házunk.
Vagy apa nem jön haza többet.
Vagy Cirmit itt kell hagyni, mert nem tudjuk magunkkal vinni.
Megremeg a Föld, mert meginog vagy összeomlik valami, ami eddig volt. Mert veszélyben érezzük magunkat, a létünket, a biztonságunkat. A megszokottat. Bármilyen volt is az.
Lehet, hogy nem tank indul el, „mindössze” köszönik eddigi munkánkat, holnaptól már más viszi az ügyeket. Vagy egyszerűen csak mélyen elbizonytalanodunk magunkban, hogy jól csináljuk-e, jó úton járunk-e.
A hagyományos kínai felfogás szerint a világ jelenségei mind leírhatóak öt fogalom, az úgynevezett „öt elem” mentén. A biztonság, a bizalom, az önbizalom, az otthon, a higgadtság, a stabilitás, a védettség, a középpont, az állandóság, a szilárdság, az elfogadás, az anyaság, a megtartás leginkább a Föld-elemhez tartozó minőségek. Amikor megremeg a Föld, mindezen minőségek inognak meg bennünk illetve körülöttünk. A Föld testünkre vetítve a hasunk területe, japán szóval „hara”. A Föld-kibillenése számtalan tünetben mutatkozhat meg: emésztési problémákban, belső bizonytalanságérzetben, túlzott aggodalomban, talajvesztettség érzésben.
A Föld (mint ahogy a geocentrikus világkép sokáig le is képezte) központi jelentőségű, mely nemcsak táplálja az összes többi elemet, de egyensúlyunk, külső és belső erőnk centruma, mely egy mérleghinta tengelyéhez hasonlóan, bármilyen irányú elmozdulásból vissza tudja billenteni az embert a „közepébe”, stabilitásába. A Föld meggyengülése vagy kibillenése az összes elemre kihat.
A Föld szinte soha nem hirtelen remeg meg. Még a legnagyobb földrengéseknek is vannak előzményei. Intő jelek. A hétköznapi rohanásban gyakran észre sem vesszük ezeket. Csak akkor kapjuk fel a fejünket, amikor már remeg a Föld. Amikor már lőnek a tankok. Amikor már lángolnak a tüneteink, vagy visszafordíthatatlan a betegség.
A keleti felfogás szerint a megnyilvánult világ, a jin és a jang erők örök tánca. A sötét ugyanúgy a része, mint a világosság, a betegség ugyanúgy, mint az egészség, a háború ugyanúgy, mint a béke. Nekünk embereknek van egy elképzelésünk és címkéink arról, hogy mi „jó” és mi „rossz”, és ennek megfelelően igyekszünk alakítani a folyamatainkat, az életünket. Aztán rájövünk, hogy másoknak más az elképzelésük. És olykor összeütközünk az elképzeléseink mentén. Van, hogy csak mosolyszünetet tartunk, van, hogy vér folyik, van, hogy megbetegszünk.
A hagyományos kínai felfogás szerint a rendszer „önmagát szabályozza”: az elemek táplálják, de kontrollálják is egymást, visszahatnak egymásra stb. Ennek a rend(szer)nek vagyunk része(se)i, mi emberek is. És nemcsak passzív elszenvedői, hanem felelős alakítói is egyben. Emberi léptékre vetítve felelősségünk van a harmónia és a diszharmónia megteremtésében. Egyéni és globális szinten, a világ békéje és saját egészségünk szintjén egyaránt. Az ember(iség) mindig is ezt a harmóniát kereste. A béke és a harmónia mindig az egyén szintjén kezdődik. Sokan sokféleképpen remélik megtalálni ezt. Vannak, akik a befolyástól remélik, vannak, akik a családtól, vannak, akik a megvilágosodástól, vagy éppen a lottó ötöstől.
A Shiatsu egy lehetséges út, mellyel tehetünk jóllétünkért. Egy támogató módszer, mellyel akár „megremegett Földünket” is megtámogathatjuk. Hogy visszataláljunk a középpontunkhoz, belső stabilitásunkhoz. Ha ez hiányzik egyéni szinten, akkor rendszerszinten is fog. Ha megvan egyéni szinten, megoszthatjuk másokkal is.
2022.02.26.
Shiatsu mamáért, babáért
„Várandósság”, „más állapot”, „terhesség”, „áldott állapot”. Legyen akár teherként, akár áldásként megélt, várakozással teli, vagy egyszerűen csak „más” ez az időszak, egy biztos: sok minden megváltozik. Van, ami hirtelen, és van, ami fokozatosan. Az új időszak testileg, lelkileg, és (hosszú távon nagy valószínűséggel) a személyiség szintjén is átalakulást hoz. Lehet, hogy a gömbölyű pocak, a megváltozott kebelméret, a derékfájás, az émelygés vagy a lábdagadás csak néhány hónapig tart, de az anyává válás és a szülői lét egy életen át.
A megváltozott állapot 9 hónapja sok örömteli és számos nehéz kihívást is rejteget.
A növekvő magzat sok energiát használ fel az anya testéből. A saját szervezeten felül hirtelen egy másikat is táplálni kell. A gyors testi változásokból adódó nehézségeken túl kihívást jelenthet a babához való kapcsolódás is, valamint a saját életben, párkapcsolatban és a családi és társadalmi helyzetben bekövetkező változások elfogadása is.
Gyors testi átalakulások, kellemetlen tünetek (pl., émelygés, hányás, gyomorégés, rossz emésztés, mell-, hát-, csípő feszülése, érzelmi hullámzások), belső bizonytalanság, egzisztenciális kérdések megjelenése, krízisek, vagy épp csak kimerültség - bármilyen tünet jelentkezzen is, a Shiatsu támogatni tudja a folyamatok kiegyensúlyozását, a változások integrálását, a baba-mama kapcsolódást, a jó közérzetet és az egészséget. A célzott és egyénre szabott kezelésekkel a Shiatsu a várandósság teljes ideje alatt az egyensúlyt, a megnyugtatást és a stabilizálást célozza meg.
Magától értetődik, hogy a baba éppúgy szerves résztvevője és élvezője a folyamatnak, mint a mama.
KICSI ERIK! Te, aki legtöbbször nyitottsággal, „kíváncsi adóvevő”-ként, sugárzó jelenléttel, vagy éppen álmatag elbújásban kapcsolódtál a kezelések során, köszönöm neked, hogy első Shiatsu-babaként kilenc hónapon át végig kísérhettelek! Isten hozott a Földön!
(Nagyon köszönöm a modellkedést is, amit azt hiszem, utáltál.)
U.i.
A Shiatsu elfogadó műfaj: a várandós időszaktól esetlegesen megviselődött APUKÁK megtámogatása szintén lehetséges: a Shiatsu kis- (és nagy)papáknál is - pocakmérettől függetlenül - működik.
2022.01.24.
Sötétségben a fény, decemberben a karácsony, jinben a jang
„Kezdetben (…) a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett (…). És Isten szólt: ’Legyen világosság!’ És lett világosság. ” - áll a Biblia kezdő soraiban.
A görög mitológia szerint „kezdetben csak Khaosz, a tátongó üresség létezett, belőle vált ki Erebosz, az alvilági Sötétség, és Nüx, a fekete Éjszaka. Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld, a világmindenség megingathatatlan alapja, s önmagából hívta létre Uranoszt, az Eget.”
A világ keletkezéséről alkotott elképzelések világszerte visszatérő motívuma a sötétségből megszülető fény. Kezdetben káosz volt és sötétség, majd fény és élet keletkezett. A végtelennek tűnő káoszból és sötétből egy „isteni szikra” (ige, lehelet stb.) „lángra lobbantja”, vagy más felfogás szerint az önmagát szervező anyag megformálja az életet. A legnagyobb sötétségből születik az élet. A „semmiből” jön létre a „mindenség”.
Ugyanezt a párhuzamot az élet számtalan területén megtaláljuk (a teremtés- és keletkezéstörténetek nyilván földi létünk tapasztalatait képezik le): a gyermek az anyaméh sötétjéből bújik elő a fényre. A csíra a talaj sötétjéből tör fel a fény felé. A tél sötétje után a tavaszi napsugarak keltik életre a szunnyadó élővilágot. Az éjszaka sötétjét a felkelő nap fényei oszlatják szét. Sokszor személyes kríziseink legmélyén, - ahogy Keresztelő Szent János nevezi - a „lélek sötét éjszakáján” változik meg bennünk a helyzetünk megélése, születik meg a remény, és indulunk el kifelé a mélységeinkből. (A görög „kriszisz” szó „átfordulást” jelent.)
A hagyományos kínai felfogás alapvetésének tekinthető jin-jang elmélet a természet ciklikus változásaira is vonatkoztatható: a sötét, lassú, befelé forduló őszi-téli periódus a jin ideje, a fényes, mozgékony, tavaszi-nyári időszak pedig a jang megnyilvánulása. Az elmélet szerint soha nincs kizárólag csak jin vagy kizárólag csak jang: a legsötétebb éjszakában is benne rejlik a fény potenciálja, és a legszikrázóbb fényesség is magában hordja az elhalványulás dinamikáját.
December végén a legkiterjedtebb a jin, ekkor a leghosszabbak az éjszakák, ekkor a „legnagyobb a sötétség”. A téli napfordulóval (ami az északi féltekén általában december 21-re esik) érjük el a sötétség „határát” és indulunk el a „fénydomináns” időszak felé: december 21-től rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok.
A történelem során szinte minden nép és vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett. Ilyen ünnep pl. az ókori rómaiaknál a Szaturnalia, a zsidóknál a Hanukka, az afroamerikaiaknál a Kwanzaa, vagy maga a Karácsony, melyet valószínűleg Mithrasz napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás. Jézus születését csak a 4. század óta kapcsoljuk össze a karácsonnyal: 325-ben az első niceai zsinaton nyilvánították „Jézus születésének napjává” december 25-ét és emelték be ezzel a keresztény ünnepek közé az ősi szokást. Mára a karácsony nem vallásos körökben is fontos „fényünnep”: leginkább a szeretet és a béke ünnepe.
December végén, a tél legsötétebb napjaiban, ínséges körülmények között születik meg a megváltó Jézus Krisztus, a „világ világossága”. A legsötétebb, legdidergetőbb jin időszakban gyújtjuk a legtöbb fényt, kívül és önmagunkon belül egyaránt: gyertyák, fényfüzérek, kedvesség- és szeretet-lángok pislannak fel a sötétségben.
Sötétségben a fény, decemberben a karácsony, jinben a jang.
Mindenkinek meggyőződése szerint: áldott, békés, boldog ünnepeket!
2021.11.26.
A "Jajistenem", az okosóra és a Shiatsu
„A fogalom a latin ’strictus’ vagyis ’szoros’ kifejezésből származik. A szót korábban a hidak szakítószilárdságára használták, majd a 30-as években átkerült az orvostudomány és a pszichológia fogalomtárába is. Manapság népbetegségnek számít. Nemcsak egyszerűen egy – a felfokozott életmóddal szoros összefüggésben álló – urbanizációs betegség, hanem komplex betegségsorozatok elindítója. Általában akkor lép életbe, amikor követeléseket támasztanak velünk szemben. És bár sokoldalú és sokszínű (hiszen van belőle jó és rossz, akut, krónikus, mikro-, eu-, di-, poszttraumás- és sok más verzió), illetve számos pozitív hatása is ismert, mégis inkább kerülni próbáljuk és szabadulni igyekszünk tőle.” Mi ez?
Manapság talán már egy óvodás is kitalálná, hogy: a stressz. Míg a kifejezés nagyanyáink fogalomtárából még szinte hiányzott, napjainkban már-már unalmasan elcsépeltnek hangzik. Bármennyire is ismert és közhelyes a fogalom, és bármennyi kutatás és tapasztalat legyen is a hátunk mögött, magával a jelenséggel és hatásaival manapság sem könnyű megbirkózni.
A sok stresszért leginkább a külvilágot, a túlzott elvárásokat és az egyre növekvő követelményeket okoljuk. Alapvetően azonban a bennünk keletkező reakció az, ami meghatározza hogylétünket. A stressz mögött leginkább félelem húzódik meg. Félünk, hogy nem tudjuk teljesíteni az elvárásokat, nem felelünk meg, nem vagyunk elég jók, nem tudjuk kontrollálni az eseményeket, félünk, hogy elveszítünk valamit (munkahelyet, pénzt) vagy valakit. A félelem beszűkít, a stressz – ahogy a szó eredete is mutatja – beszorít, szorongat.
Magas vérnyomás, alvászavarok, hangulatingadozás, fejfájás, hátfájás, emésztési és keringési zavarok, kiégés és még hosszan sorolhatnánk a lehetséges következményeket.
Az urbanizáció előtti időkben az ének, a tánc, a közösség volt ez egyik legfontosabb feszültségmentesítő eszköz. Mára temérdek egyéb lehetőség is kínálkozik, egész iparágak épülnek a „stresszmentesítés”-re. A Shiatsu is egy támogató út a feszültségek kezelésében.
A fenti képen egy (aktivitásmérő és egészségi állapotot figyelő funkcióval ellátott) okosóra által készített diagram látható. Az ábra mutatja, hogy miként alakult az óra viselőjének aktivitás- és stressz-szintje egy átlagos nap folyamán. (A narancssárga oszlopocskáknál aktív és stresszes volt az illető, a kékeknél pihent.) Látható, hogy a legtartósabb és legintenzívebb pihenés 16.00 és 17.15 között történt. Intenzitását tekintve ugyanolyan ellazult, de még kiegyensúlyozottabb pihenés volt, mint az alvási időszakban. 16.00 és 17.15 között zajlott a Shiatsu-kezelés.
Ezúton is köszönöm a diagramot!
2021.11.26.
Csend és Shiatsu
Hihetetlen mértékű információ- és ingeráradatban élünk. Becslések szerint manapság egy nap alatt ér bennünket annyi inger, mint egy középkori embert egész életében, vagy a szüleinket fiatalkorukban egy hónap alatt. Az elmúlt ötven évben az embereket érő zajterhelés nagyjából a harmincszorosára nőtt. Csipog az ébresztőóra, prittyeg a telefon, villog a kijelző, sikít a sziréna, suhannak az autók, üvölt a TV, a zene, üvöltünk mi is, és rohanunk a … nem is tudjuk hová.
Ha állandó zajhatásnak vagyunk kitéve, vagy túlzott pörgésben vagyunk, idegrendszerünk nem képes feldolgozni a történéseket, vagyis túlterhelődik: fokozódik a fáradékonyság, megnő a reakcióidő, ingerlékenyebbek leszünk. A zaj stresszválaszt indít be, izgalomba jön a szimpatikus idegrendszer, növekszik a hormonszint, mely többek között érrendszeri károsodáshoz vezet. A negatív pszichés, vegetatív és fizikai kihatások sora szinte vég nélkül sorolható.
A külső zaj azonban csak egy szint. Míg a külső csendet viszonylag könnyen megteremthetjük magunk körül (pl. kikapcsoljuk a telefont, a TV-t, kimegyünk a természetbe), a belső csendet jóval nehezebb „létrehozni”. Elménk zaja a leghangosabb környezetet is képes túlharsogni és a legnagyobb csendben sem csendesül el automatikusan.
Egyes kutatások szerint átlagosan kb. 60.000 gondolat cikázik át a fejünkön naponta. Ennek mindössze 3%-a építő jellegű, 25%-uk ártalmas ránk és másokra, 72%-uk pedig kószán átsuhanó, jelentéktelen gondolat. Gondolataink nagy része tehát felesleges pörgés, agyalás, rágódás. Időnk nagy részében a múlton merengünk, vagy a jövőn fantáziálunk.
Belső reakcióink, gondolataink, érzelmeket hoznak létre. Mindezek óriási energiával rendelkeznek, így hatnak testünkre és tudatunkra, és képesek teljesen elárasztani bennünket. Amikor mélyen elveszünk gondolataink, fantáziánk zajában, akkor nem vagyunk igazán jelen, hiszen nem vagyunk tudatában annak, ami történik. Elménk tulajdonképpen folyamatosan egyfajta „kényszeres gondolkodó-üzemmód”-ban működik.
A belső csend megkeresése azt jelenti, hogy elindulunk a kényszerességtől a tudatosság felé. A hang, a zaj a felszínhez tartozik, a csend pedig legbelül a maghoz. Mint ahogy a tengernek is a felszíne zajos, mélye pedig csendes. Amikor elcsendesedünk, elindulunk belső világunk felé.
Ahogy Sadhguru fogalmaz „a tengernek lent a mélyben nincs hangja. Így van ez az élettel is. A felszínen a hangok bonyolult egyvelege és útvesztője vár. De legbelül, ott nincs semmilyen hang. A legbelső, végső csend a hangok teljes, totális hiányát jelenti. Ahol nincs hang, ott nincs visszaverődés. Ahol nincs visszaverődés, ott élet sincs. Ahol nincs élet, ott teremtés sincs. Ahol nincsen teremtés ott Teremtő sincs. Egy tér, ami túl van mind a teremtésen, mind a Teremtőn. Egy olyan dimenzió, ami túl van életen és halálon egyaránt. Erre a csendre szoktak végső csendként utalni. Ezt nem lehet csinálni. Ezzé csak válni lehet.”
Sokan vannak, akik félnek együtt maradni a csenddel, hiszen előkúszhatnak háttérbe űzött gondolatok, elfeledett érzelmek, felerősödhetnek belső hangjaik. Ha azonban megfosztjuk magunkat az időnkénti külső, illetve belső elcsendesedés lehetőségétől, hosszabb távon nehezebb lesz fenntartani pszichés egyensúlyunkat, hosszútávon pedig fizikai egészségünket is. A csend teret biztosít, hogy feldolgozzuk a felgyülemlett információtömeget, és átszűrjük gondolatainkat, érzéseinket.
A belső csend megtalálása sokszor nem könnyű. Tartós fenntartása rendszeres és kitartó odafigyelést és tudatosságot igényel. A belső elcsendesedés felé sok út vezet. Ilyen a Shiatsu is.
A Shiatsu csendben történik. Kívül és belül egyaránt. A Shiatsu-kezelés alatt nem szól andalító zene, nem utazunk sem csobogó patakok hullámain, sem susogó erdei szelek szárnyán. Csendben vagyunk, magunk vagyunk, és közelítünk belső önmagunk felé. A Shiatsu-kezelő tudatos jelenléte, figyelemmel és tágas térből történő érintései segítik a testünkhöz való visszatalálást, majd az elcsendesedést és az önmagunk felé való elindulást. Ez az elcsendesedett, nyugodt jelenlét minden gyógyulási folyamat és jóllétünk alapja. Kilépünk az irányítás nélküli pörgésből, és autopilóta üzemmód helyett tudatos vezérlésre váltunk.
A Siopi csendet, nyugalmat jelent. A Shiatsu pedig az út, ami elvezet ehhez.
2021.11.13.